Gyilkos történet (2015)

DoryDarko

Légypapír rendhagyó 'bonyolult' formájában vígjáték. Azzal kezdődik, hogy egy srác nevű Tripp (játszott Patrick Dempsey), aki bemegy egy bankba, hogy egy kis változás, de végül közepén két egyidejű bankrablás, végre a két különböző bandák, akik közül az egyik nagyon profi, a másik meg nagyon sok az ellenkezője. Ami ezután következik, az egy idióta zavaros a történet vonalak cselekmény, ami összességében elég vicces, de néha még vicces. Légypapír legnagyobb eszköz a vad tömb sztereotípia karakter, ami persze nem mindig sikerült, de ebben az esetben nem olyan nagyon jól, főleg azért, mert az okos írás. A párbeszéd éles, szellemes, ahogy a karakterek játszott egymás ellen, a dolgok, a nagy vígjátékok. Az egyik legjobb karakter az egyik úgynevezett mogyoróvaj, játszott a nagy Tim Blake Nelson, aki együtt a haverja Jelly formák duó a nevetségesen amatőr paraszt bankrablók. A többi csapat (szakmai) bankrablók van beállítva, együtt a másik nagy csoport a sztereotípiák, nevezetesen, hogy A Fekete Srác, A Zsidó, meg A Brit Srác (nem a tényleges karakter neve, csak megemlítettem), ami már önmagában is úgy hangzik, mint a "három ember bemegy egy bárba" vicc, ez valóban működik, viccesebb, mint várnánk. Aztán ott van a csoport túszokat (minden banki alkalmazottak), saját kis őrült jellemvonások, paranoia, különös hátsó szándékot, fél jobban egymást, mint az emberek, kirabolni a bankot. Bevallom, nem volt nagy várakozások Patrick Dempsey, de kellemesen meglepett a jó az időzítése, valamint a szállítás. A karakter egy teljesen hyper-aktív zseniális, zseniális, számokkal, tényekkel, halott-be-megoldása a furcsa rejtély, hogy tovább halmozódnak fel a bank, mint a rablás menni, Mr Dempsey játssza a szerepét meggyőzően. Ki tudta, hogy Álompasi volt egy komoly humorérzéke. Ashley Judd megbízható színésznő, ő tényleg tud szállítani egy jó vígjáték is. De azt is meg kell említeni egy dolog: ez tényleg nagy kár, hogy ezek a színésznő (aki soha nem néz ki rosszul kezdődik) búcsúztatta a nyomás a botox tölt. Van egy nagyon szép az arca, de most, hogy nyilván volt némi munkát, a szeme dagadt, meg valami általános, csak nem néz ki jól. Az ok, amiért én azt mondom, ez azért van, mert útban van az úgy, hogy a kifejezések egy kicsit furcsa, hogy egy alkalommal, ez némileg elrontja az élményt, amikor ő próbál átadni egy bizonyos érzelem. Sőt, egy könnyed vígjáték, ez a munka ellen a minőségi valaki teljesítményét. Ez nem túl jó, de szerencsére Ms Judd még mindig rengeteg tehetség van, hogy jóvátegyem. Valójában, mind a színészek nagyon jó a szerepüket, olyanok, egyik sem igazán nagy nevek, de nyilvánvaló, hogy nem mond semmit. Csak egy esetben, miscasting, hogy Mekhi Phifer. Ő egy nagyon jó színész, de nyilvánvalóan több alkalmas komoly szerepeket. Elvitte a szerep túl komolyan, fenntartása, a poker face is, ha körülötte mindenki úgy viselkedett, mint egy rakás goofs. De még akkor is, amikor látszólag vicces akart lenni, nem igazán teljesíteni. Szóval, nem több, vígjátékokat neked, Mekhi. A történet bölcs, Légypapír alapvetően bontakozik ki, mint egy egyre inkább bonyolult játék a "Nyom", egy ponton még csapágy hasonlít egy vicces változata A Szokásos. A telek indul ki, szinte szó szerint, vékony, mint a légypapír, de megvastagszik az egész, anélkül, hogy nevetségesen több mint hittem. A történetnek van egy kis ellentmondás az egész, de ők alig zavarja. A befejezés kicsit közhelyes, de valljuk be, játszott már valaha a "Nyom" anélkül, hogy tudtam végig!' a végén? Igaz. Nincs semmi, ami valójában rontja a szórakoztató bármely pontján. Ez egy félig sötét, felnőtt komédia, egy egészséges adag trágár, durva humor, bár ártatlan, mint egy csecsemő képest Tarantino vagy Ricsi. Ha már itt tartunk, én néha az az érzésem, hogy a rendező Rob Minkoff nézte ezeket a kettő nagyon szorosan vett megjegyzi, figyelembe véve, hogy egy kamera technikák, rendezői trükkök bedobott itt is, ott is, amely az OK akár valamilyen szinten, de nem akkor, amikor a film kezd úgy kinézni, mint egy buta rip-off (Snatch jut eszembe...). Szerencsére a Légypapír sikerül tartani igaz, hogy a stílus a saját, egyszerűen 'kölcsön' egy kis inspiráció a másik nagy bűn vígjátékokat. Nincs semmi baj. Összességében Légypapír egy szórakoztató vasárnap este-töltelék, valahol a kettő között indie alacsony költségvetésű Hollywoodi. Lehet, hogy valamivel felejthető, de biztosan elég jó ahhoz, hogy tartsa meg a helyet, az elejétől a végéig, de én mindenképpen ajánlom, hogy egy este, jó móka. _(2012 február)_